Innovációfinanszírozás 2027 előtt: mire lehet ténylegesen üzleti döntést építeni?

10 perccel ezelőtt

5 perc olvasás

Dr. Polereczki Zsolt

Az innovációfinanszírozásról ma nehéz úgy beszélgetni vállalatvezetőkkel, hogy előbb-utóbb ne kerüljenek elő a rossz tapasztalatok.

Elnyert, majd forráshiány miatt ki nem fizetett támogatások. Több év megvalósítás után visszaköveteléssel zárult projektek. Eltérő hatósági értelmezések. Hosszú ellenőrzések és olyan végrehajtási gyakorlatok, amelyek mellett a projekt indulásakor nehéz volt pontosan megítélni, milyen kockázatot vállal a kedvezményezett.

A napi munkánkban ennek nagyon konkrét következményét látjuk: sok vállalat óvatosan, esetenként kifejezetten bizalmatlanul tekint a támogatási rendszerre. Egy két-három éves fejlesztési program esetében ugyanis a finanszírozás csak akkor használható valódi üzleti eszközként, ha kellő biztonsággal beépíthető a projekt pénzügyi és működési tervébe.

Az előző számban azt néztük meg, hogyan változhat az innováció finanszírozási környezete, és miért érdemes már a konkrét pályázatok megjelenése előtt előkészíteni a fejlesztési projekteket. Most egy lépéssel tovább mennénk: mire lehet a jelenlegi információk alapján reálisan kalkulálni, és milyen vállalati döntéseket érdemes már most előkészíteni?

A bizalmatlanság mögött dokumentált rendszerproblémák is vannak

A vállalati tapasztalatok egy részét jelzik a problémának, de önmagukban nem alkalmasak arra, hogy egy teljes finanszírozási rendszerről általános következtetést vonjunk le. Több külső adat és vizsgálat azonban azt mutatja, hogy a kedvezményezettek által érzékelt bizonytalanság mögött valós intézményi problémák is állnak.

Az Integrity Authority of Hungary 2025-ös jelentése szerint több területen nem egyértelmű a szabályozás, illetve a meglévő szabályok alkalmazása sem következetes. A jelentés külön említi a többlettámogatási kérelmek, a piaci ár vizsgálata, a garanciák ellenőrzése és a szabálytalansági szankciók kezelését. Azonos vagy hasonló ügyekben az egyes irányító hatóságok eltérő döntéseket is hozhatnak, ami a Hatóság értékelése szerint csökkenti a jogbiztonságot.

Ehhez társulnak olyan ügyek, amelyek kívülről is láthatóvá tették a rendszer sérülékenységét. Az European Anti-Fraud Office (OLAF) 2024-ben lezárt magyar vizsgálata 112, KKV-k innovációját és versenyképességét támogató EU-társfinanszírozású projektet érintett, összesen 30 milliárd forint, mintegy 75 millió euró értékben. A vizsgálat szerint a hálózat a pályázatértékelés, a projektmenedzsment, a jogorvoslat és a helyszíni ellenőrzés különböző pontjain is beavatkozott; az ügyben a magyar ügyészség 54 személy ellen emelt vádat.

A HU-RIZON 2025-ös pályázata körül pedig azért alakult ki nyilvános szakmai vita, mert a minisztériumi támogatási döntés több helyen eltért a szakértői rangsortól, és a sajtóbeszámolók szerint ennek milliárdos támogatási következménye volt.

Ezek eltérő természetű esetek, ezért nem érdemes őket összemosni, ugyanakkor egy közös tanulság mégis kirajzolódik: a kiszámíthatóság, az egységes jogalkalmazás és az átlátható döntési logika üzleti szempontból is kulcskérdés.

Közben vannak kifejezetten biztató jelek

A rossz tapasztalatokból szerintünk nem az következik, hogy a vállalatoknak érdemes távol maradniuk az innováció finanszírozási rendszerétől. Az elmúlt hetekben több olyan kormányzati jelzés is megjelent, amely alapján érdemes újra komolyan figyelni a területet.

Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszter friss nyilatkozata szerint Magyarország jelenleg a GDP hozzávetőleg 1,3–1,4%-át fordítja kutatás-fejlesztésre és innovációra, ezt négy éven belül 2% fölé, hosszabb távon pedig 3% körüli szintre szeretnék emelni.

A nagyságrend fontos. Az Európai Bizottság 2026-os országjelentése szerint Magyarország K+F-intenzitása 2024-ben 1,31% volt, míg az uniós átlag 2,24%. A magyar állami K+F-ráfordítás ugyanebben az évben a GDP 0,31%-át tette ki, szemben az EU 0,72%-os átlagával.

A most bejelentett 2% fölötti cél tehát érdemi felzárkózást jelentene. Az 1,31%-ról 2%-ra történő elmozdulás GDP-arányosan több mint 50%-os növekedést jelentene.

Az európai összehasonlítás is mutatja, hogy van hová közelíteni. Az EU 2024-ben összesen 403,1 milliárd eurót költött K+F-re, ami a GDP 2,2%-ának felelt meg. Svédország 3,6%, Belgium 3,4%, Ausztria 3,3%, Finnország 3,2%, Németország 3,1%, Dánia pedig 3,0%-os K+F-intenzitást ért el. Az EU teljes K+F-ráfordításának 66,5%-át a vállalati szektor adta.

Ez utóbbi szám különösen fontos vállalatvezetői szemmel: egy jól működő innovációs rendszerben az állami finanszírozás csak egy része a képnek. A vállalatok saját K+F-ráfordítása és a piaci finanszírozás legalább ilyen fontos.

A finanszírozás logikája is változhat

Tanács Zoltán nyilatkozatában a források növelése mellett a finanszírozás szerkezetéről is megjelent néhány olyan elem, amelyre vállalati szinten már most érdemes figyelni.

A miniszter a startupfinanszírozás kapcsán nagyobb szerepet adott a co-fundingnak, vagyis az állami és magántőke együttes részvételének, és hangsúlyozta a vállalkozói saját kockázat jelentőségét. A 100%-os vissza nem térítendő támogatást ezen a területen kevésbé célravezető konstrukciónak nevezte.

Ebből középvállalati szinten óvatosan annyi már leszűrhető, hogy a következő időszakban érdemes finanszírozási mixben gondolkodni. Egy fejlesztés mögött támogatás, K+F-adókedvezmény, saját forrás, hitel, magántőke vagy ezek valamilyen kombinációja állhat.

A másik markáns irány az eredményesség mérése. A miniszter a jövőbeni KPI-k között többek között a nemzetközi pályázati forrásokat, a technológiatranszfert, a létrejövő és fennmaradó vállalkozások számát, az exportárbevételt, a magas hozzáadott értékű termékek és szolgáltatások exportját, valamint a szabadalmak és licencek hasznosulását említette.

Ez már lényeges változás lehet a pályázói gondolkodásban. Egy jó innovációs projekt üzleti logikája, hasznosítási útja és mérhető eredménye várhatóan egyre fontosabb lesz a technológiai tartalom mellett.

Az egyszerűsítés is napirenden van

A vállalatok számára legalább ilyen lényeges kérdés az adminisztratív oldal. Tanács Zoltán maga is arról beszélt, hogy az állami működésben sok lassú, fölöslegesen komplex szabályt tapasztalt, és ezek egyszerűsítését szükségesnek tartja.

Itt ugyanakkor óvatosság indokolt. Az egyszerűsítési szándék már látszik, a konkrét végrehajtási szabályok jelentős része még kialakulóban van. Egy többéves fejlesztés tervezésekor ezért továbbra is érdemes számolni szabályozási és végrehajtási kockázattal.

Az Európai Bizottság 2026-os országjelentése szintén azt állapítja meg, hogy a magyar KKV-k K+F-adókedvezmények iránti érdeklődése a vártnál alacsonyabb, amit többek között a magas adminisztratív teher és a K+F-tevékenységekkel kapcsolatos korlátozott vállalati tudatosság is fékez. A Bizottság szerint Magyarország innovációs teljesítménye az elmúlt évek támogatási volumene ellenére sem javult a kívánt mértékben.

Az eredményt a társadalomnak is érzékelnie kell

Ennek van egy rövid, de fontos társadalmi oldala is.

Az Integrity Authority of Hungary 2025-ös reprezentatív felmérésében a lakosság 64%-a ítélte hatékonynak az EU-források felhasználását saját lakókörnyezetében, országos szinten ugyanezt már csak 44% gondolta. A jelentés egyik magyarázata, hogy a helyi fejlesztések kézzelfoghatóbbak és közvetlenebbül érzékelhetők.

A fiatalok körében még kritikusabb kép rajzolódott ki: 53,8% nem tartotta hatékonynak az EU-források felhasználását, és közel minden harmadik válaszadó egyetlen olyan területet sem tudott megnevezni, ahol az elmúlt tíz évben egyértelműen érzékelte volna az uniós támogatások eredményét.

Ez önmagában nem teljesítményértékelés, viszont jól mutatja, hogy a következő időszak innovációfinanszírozásában az eredmény és annak láthatósága is egyre fontosabb kérdés lesz.

Mit érdemes ebből most vállalati szinten leszűrni?

A jelenlegi információk alapján szerintünk néhány irány már kellően erős ahhoz, hogy érdemes legyen velük tervezni.

A K+F+I-re fordított források növelése egyértelmű cél, miközben Magyarország jelenlegi ráfordítási szintje jelentősen elmarad az uniós átlagtól. A finanszírozási rendszerben nagyobb szerepet kaphat a társfinanszírozás és a vállalkozói saját kockázat. Az eredményesség mérésében erősödhet az üzleti hasznosítás, a technológiatranszfer és az export szerepe. Az adminisztráció egyszerűsítése deklarált cél, miközben a konkrét végrehajtási rendszer még változik.

Egy vállalat számára ebből az következik, hogy most érdemes áttekinteni a következő két-három év fejlesztési terveit: melyekben van valódi K+F-tartalom, melyekből várható mérhető üzleti eredmény, mekkora saját forrást lehet hozzájuk rendelni, és milyen finanszírozási alternatívák állhatnak rendelkezésre.

A lényegi kérdés egyre kevésbé az, hogy mikor jelenik meg a következő pályázat. Egy vezető számára sokkal fontosabb, hogy amikor megjelenik egy új lehetőség, legyen olyan előkészített fejlesztése, amelynél már érti a projekt tartalmát, finanszírozási igényét, kockázatait és üzleti célját.

Erre szánunk egy délutánt

A vállalati beszélgetéseinkben újra és újra ugyanazok a kérdések kerülnek elő. Mely változások tekinthetők már valódi iránynak? Hol van még túl sok bizonytalanság? Milyen fejlesztés minősül K+F+I-nek? Milyen finanszírozási formák jöhetnek szóba? Mekkora saját kockázattal érdemes kalkulálni? És mit kell már most előkészíteni?

Ezért egy rövid, intenzív vezetői workshopot tervezünk, ahol három témát járunk körül: a jelenlegi K+F+I finanszírozási és szabályozási helyzetet, a következő időszak várható trendjeit, valamint ezek vállalati következményeit.

A cél, hogy egy délután alatt tisztább képet kapj arról, mi látszik ma az innovációfinanszírozás következő időszakából, mi lehet ebből releváns a saját céged számára, és milyen lépéseket érdemes már most megtenned.

A workshopot korlátozott létszámmal tervezzük; egyelőre az érdeklődést mérjük fel.

Érdekel a K+F+I vezetői workshop – kitöltöm az 1 perces kérdőívet